A Bagszipoke.try.hu bemutatja:
V-ADI írását
I.
Történetünk
1775-ben kezdődik Hoenn-hez közel egy kis szigeten. Hűvös esti szél fúj. A szigeten
melyet a Száműzöttek-szigetének neveznek, van egy kastély melynek ablakán fények pislognak, több kisebb épület és egy óriási erdő, a
Titkok erdeje. A kastély legnagyobb ablakából jön a legnagyobb fény. Ez az
ebédlő. Benne hat ember ül. Az asztal hosszúkás, csipkézett terítőjű. Az asztal egyik végénél egy őszes magas férfi
ül, kék szeme csillogott. A férfi neve Oliver Almore. Vele szemben egy kis
növésű hosszú, őszes hajú, barna szemű öreg néni ül, kit Zelda Almore-nak
hívnak. Ruhája hosszú szép, csipkézett. Ő Oliver felesége. Oliver bal oldalán
egy barna hajú magas kékszemű felnőtt férfi ül, kinek neve Matthew Almore,
Oliver fia. Oliver jobb oldalán egy hétéves kisgyerek ül kinek szőke haja, és
zöld szeme van. Őt James Almore-nek hívják. Ő a család legkisebbik tagja. Zelda
bal oldalán Sandra Almore ül kinek szőke haja, és mélykék szeme van. Ő James
anyukája. Zelda jobb oldalán Sandra húga, Jessica ült kinek barnás szőke haja
és barna szeme van. Most fejezte be vacsoráját James. Majd felállt és odafordult
nagyapjához és megszólalt:
-Köszönöm a vacsorát-eközben
átfordult nagyanyja felé. Az asztalnál ülők visszaszóltak: -Szívesen Jim- James
ekkor ismét nagyapja felé fordult és mosolyogva megkérdezte: -Nagyapa,
kimehetek gyakorolni? Még nincs olyan sötét.
Oliver
mosolyogva odafordult unokájához és ezt mondta:
-Persze, de Sylvia kísérjen
el.
-Rendben nagypapa.
Ezután James a terem négy
bejárata közül a legszűkebben és legsötétebben ment ki. Sylvia az egyik cseléd
volt a háznál lévő cselédcsaládból. A család neve Fawcett volt.
A család négy tagból állt:
az apa neve Frederic ki hatvanas éveiben járt, a feleség neve Eleonora ki
hetvenes évei végét taposta, a huszonéves lányuk neve az előbb említett Sylvia
és a sort egy tizenéves kislány zárja, Katie. James eközben már kilépett a
főkapun és a házhoz közeli kisházhoz futott. Bekopogott és bement. A bent lévők
köszöntek neki: -Jó estét kívánok James úrfi - James elpirult, ugyanis nem
szerette, ha úrfizzák- Kit keres úrfi? -szólalt fel
Frederic. Jamesen látszott, hogy keres valakit a bent lévők közül. De csak
Frederic és Eleonora volt bent. Frederic fején alig volt egy kis haj, de barna
szeme fénylett az örömtől, hogy látogató érkezett. Eleonora hosszú, őszes hajú
néni volt kinek kék szeméből szigor és egyben gyengédség tükröződött.
-Hol van Sylvia? - kérdezte
James.
-Az istállóban Katievel. Mit
óhajt az úrfi? - kérdezte Frederic mire James arca átment vörösbe. De mikor
arra gondolt, hogy azért keresi Sylviát, hogy eddzen már el is
felejtette az elhangzott ’úrfi’-kat.
-Az utolsó estémre még
beterveztem egy kis edzést. Ezért keresem…
Ekkor belépett egy gyönyörű
szőke, kék hajú teremtés. Kistestvére mögötte mosolygott copfba kötött barna
hajával és kék szemével.
-Szia Jam…-Sylvia
észbekapott-azaz jó estét James úrfi.
-Szia Sylvia. Azért jöttem,
hogy elkísérj az utolsó edzésemre.
Elkís…
-Hát természetesen elkísérem
James úrfi! - örvendezett a lány.
-Akkor induljunk-mondta
James mire már el is futottak az erdő fele.
-Várj - állította meg Sylvia
Jameset.
-Mi van?
-Át akarok adni neked
valamit. Ma találtam. Az erdő közepén egy faodúban. De még alakítottam rajta
egy kicsit.
Ekkor Sylvia elővett egy
különös nyakláncot. A végén egy barna faragott fagömb volt. Tele volt kis
ábrákkal. De nem lehetett kinézni mit ábrázolnak.
-Ez a búcsúajándékom. Vedd
fel, majd ha elhagyod a szigetet. Vigyázz rá.
-Köszönöm-mondta James -
Mindig nálam lesz, és soha nem engedem el-felnevetett James és az erdő fele
rohant ezt kiabálva: - Kapj el, ha tudsz!
Másnap korán reggel James
már kint volt a parton és nézte a felkelő napot. Nem tudta mi vár rá, csak azt,
ha veszt, akkor a bajnok elpusztítja az egész szigetet. Nem tudta sikerül-e
visszanyerni az Almore család tekintélyét és életét. Csak azt, hogy megtesz
mindent, amit csak tud.
Pár óra múlva
már a sziget összes lakója kint volt, hogy búcsút vegyenek Jamestől.
Mindenki sírt. Nagyapja
elővett egy Pokélabdát és feldobta a magasba. A pokélabdából egy óriási
fénycsóva repült ki. A pokélabda bezárult és visszarepült gazdájához. Ekkor már
egy óriási Pidgeot körözött fölöttük, majd leszállt hátát mutatva.
-Akkor, sziasztok! - köszönt
James, könnyeivel küszködve. Felszállt Pidgeotra aki már emelkedett is.
-Viszlát James úrfi!
-Sziasztok! Még találkozunk!
-Szia James! - kiáltották
torkuk szakadtából a sziget lakói. Addig ordibáltak mikor már nem is látták.
James elővette a zsebéből a Sylviától kapott nyakláncot, és a nyakába
akasztotta. Érezte, hogy nagyon gyorsan repül Pidgeot. James úgy érezte, már
vérzik az arca, annyira gyorsan repültek. Mire meglátott egy kicsi fekete
pöttyöt. Ez a pötty elkezdett nagyobbodni és szélesedni. Fél perc múlva már ki
lehetett nézni a partvidéket. James nagyon örült az érkezésnek. Pidgeot
leszállt egy sziklán. James lemászott róla és elköszönt:
-Szia Pidgeot! Remélem, látlak
még!!! - Ezután Pidgeot felrepült és elindult a
Száműzöttek-szigete felé.
II.
James
körülnézett. Meglátott egy táblát és odarohant. Azon ez állt: Maria City
Keletre.
James tudta, hogy abból a
városból indul egy hajó, ami Evergarande Citybe viszi, ahol tartják azt a
bajnokságot, amin részt kell vennie. Rokonaitól hallott már Pokémon
jelvényekről de neki jelvény nélkül is részt lehetett vennie a bajnokságon.
Ezzel elindult. Mindazonáltal tudta, hogy még lesznek tanítók, akikkel meg kell
küzdenie. Ezzel kipróbálhatta képességeit. Szemeivel kutatott emberek után de a
pusztában senkit sem látott. Egyszer csak egy felnőtt férfit látott meg vele
szembe jönni. A férfi mikor mellé ért megkérdezte: -Kisgyerek eltévedtél?
-Nem. De megkérdezhetném,
hogy kiáll-e velem egy Pokémoncsatára?
-Hahaha-nevetett a férfi
már-már könnyeivel küszködve - Egyáltalán, hogy lehet egy ilyen kisgyereknek
Pokémonja? Még az anyád szoknyája mellett kellene lenned.
-Igenis nagy vagyok! És ki
akarom próbálni magam egy Pokémoncsatában! A Pokémonom már nagyon fejlett és
már a nagyapám is edzett vele!!!! - kiabálta James
sértődötten.
-Jól van, na. Kiállok veled.
Mi legyen a tét? - kérdezte a férfi.
-Hát. Nincs semmim. Még
pénzem sem.
-Ha vesztesz, odaadod a
nyakláncodat…
-Azt ugyan nem! Ezt nem
adom!
-Akkor nem állok ki veled -
mondta a férfi. Ekkor James nagyon elkeseredett.
-Mi van tökmag? Félsz, hogy
vesztesz? Nem bízol magadban? - gúnyolta eltűrhetetlen hangnemben a férfi. Erre
James dühös lett és odavágta neki, hogy:
-Bízok magamban, úgyhogy
kiállok magával! Maga mit ad?
-Én 10 000 Poké$-t.
Megfelel?
-Igen-vágta rá James.
-Akkor kezdek. Menj
Arcanine! - kiabálta a férfi mire a pokélabdából előbújt egy óriási kutya
Pokémon.
-Akkor menj Vulpix!!! - mondta James mire előjött a kis róka Pokémon a
pokélabdából.
-Könnyű menet. Arcanine, a
leggyengébb támadásod használd! Parazsat!
A parázs
egyenesen Vulpix felé tartott mire Vulpix köddé vált.
-De, hogy? Mi? Hol? -
hüledezett a férfi.
-Vulpix, összezavaró sugár!
Vulpix előtűnt
a semmiből és az ellenfelére meredt.
Vulpix szeme kéken fénylett.
Vulpix szája nagyra nyílt mire egy kék sugár eltalálta Arcanine-ot. Arcanine
elkezdett szédülni, és jobbra-ballra dülöngélni.
-Vulpix, lángvető!
A támadás
beterítette Arcanine-ot. Arcanine ezután a bal oldalára dőlt és elájult.
-Ne! - ordította a férfi és
visszahívta Pokémonját.
-Mond meg fiú, kit
tisztelhetek benned?
-James Almore vagyok.
A férfi kővé
dermedt a mondat hallatán és félve megkérdezte:
-Ugye nem az a…
-Én a Száműzöttek -
szigetéről való James Almore vagyok. Mert?
A férfi arcán
rémület ült ki. Odavágta a pénzt Jamesnek és elrohant.
James nem tudta mire vélni a
dolgot. Ekkor jutott eszébe, hogy nem is tudta miért űzték ki a családját
Angliából. Mit követhettek el? Miben vétkezhetett a családja, hogy így félnek a
nevétől. Tovább folytatta útját töprengve. Mire beért egy kis faluba már tudták
ki. Mutogattak rá. Egyszerre lovasok tűntek elő Rapidash-okon és megkérdezték:
-Hova megy és ki maga?
-Maria Citybe tartok a
Pokémon bajnokságba és James Almore vagyok.
A név hallatán
még a lovasok is megrezzentek.
-Mért jött be a mi kis
falunkba zavarni a köznyugalmat? - kérdezte az egyik bátrabb lovas.
-Én? Én nem zavartam senkit.
-Tűnjön innen! - mondta
haragosan a lovas.
-Átsétálok még a falun és
veszek egy kis ennivalót - mondta James, mintha nem is hallotta volna az előző
mondatot.
-Tűnjön innen vagy….
-Vagy mi? - hallatszott a
tömegből egy hang.
-Ki merészelt visszaszólni? -
kérdezte a lovas fél szemét Jamesen tartva.
-Én-lépett ki a tömegből egy
magas, hosszú fekete hajú, zöld szemű férfi.
-Ki maga? - kérdezte a
lovas.
-A nevem Thomas Jack.
-Mit avatkozik bele? -
kérdezte a lovas már türelmetlenül.
-És magának mi köze van hozzá
hova megy egy kisgyerek, aki senkit sem zavart?
-Ebből elég! - ordította a
lovas - Csatát ajánlok. Van Pokémonja?
-Természetesen van.
Elvállalom a kihívást.
James csak
nézett döbbenetében. Nem tudta miért védik őt, de nem is gondolkozott.
Egy másik lovas odalovagolt
az eddigi mellé. Az első lovas előhívta Tauros-t. A bika nagyon erősnek tűnt. A
másik lovas előhívta Magikarp-ot. Ez a Magikarp volt vagy
-Beszállsz James?
-Persze - ezután a tömeg
nagyot morajlott - De honnan tudja a nevem?
-Majd megmagyarázom.
Rendben, én Tyranitar-t választom! - a pokélabdából előbújt egy óriási Pokémon.
Hosszú karmai erősnek és kemények tűntek.
-Én Vulpixot! - mondta James
és ránézett Thomasra.
-Magikarp, szörf!
A hatalmas Pokémon óriási
hullámot eresztett a két Pokémon felé. Vulpix eltűnt és azután Tyranitar is
köddé vált. A hullám mire szertefoszlott megjelent a két Pokémon.
-Tyranitar, kőcsuszamlás!
Erre Tyranitar felől óriási
sziklák hullottak Magikarpra és Taurosra. Magikarp már nem bírta tovább és a
lovasa visszahívta. Tauroson meglátszott, hogy alig áll a lábán.
-Vulpix, lángvető!
A tűzcsóva egyenesen
betemette Taurost. Mire szertefoszlott a támadás Tauros a földön feküdt.
-Ez nem lehet! - ordította a
lovas. A tömegen megdöbbenés látszódott. Azt várták, hogy James-éket laposra
verjék.
-Menjünk innen - mondta a
lovas és ellovagoltak gyors Rapidashaiken.
-Gyere velem James - mondta
Thomas. James nem tudta miért de bízott Thomasban.
Thomas egy
nagy fehér, emeletes ház előtt megállt és rámutatott:
-Itt lakom. Gyere be.
Odabent elmagyarázok mindent.
III.
Amikor bementek pont az ellentétét látták
mindennek, ami kívül volt. A ház belülről pont az ellenkezője volt külsőjének:
sötétség, poros polcok, korhadt ajtók, kicsi szobák. Thomas bevezette Jamest a
konyhába, ami jobbra volt a bejárati ajtótól. Ott leültek és Thomas sóhajtott
egy nagyot, majd belekezdett a történetbe:
-Tudod James, az egész
tegnap kezdődött. Havonta bejárok egy jósnőhöz és mindig megmondja a jövőmet
szóról szóra. De tegnap nem így volt. Psiana, azaz a jósnőm leültetett maga elé
és szokásosan behívta Espeont. Espeon leült mellé és a piros kő a fején tűzben
égett. Ekkor a jósnő már tudta mi a jövőm:
Holnap fiam,
megváltozik az életed,
Elhagyod e
falut,
S továbbállsz
Egy idegennel
kit mindenki utál.
Segítesz és
remélsz
A barát neve,
James.
-Mikor megláttalak
észrevettem a többi ember szemében az utálatot. Én akkor már tudtam, hogy
Almore vagy, ugyanis pár órával hamarabb befutott egy ember a faluba és
elkezdett ordibálni: Jön egy Almore! Én mégsem utáltalak. És amikor megjelentek
a lovasok tudtam, hogy meg kell védenem a jövőd. Akarsz valamit kérdezni?
James furán nézett Thomasra.
Azt várta, hogy rokonai előugranak valahonnan, és azt kiabálják ’Meglepetés!’.
De nem. Nem tudta higgyen-e Thomasnak elvégre nagyon légből kapott mesének
tűnt. De hitt neki és nekiszögezte a kérdést:
-Mit tett a családom, hogy
ki kellett űzetni Angliából?
-Ezt már csak kevesen
tudják. Mindenki csak pletykákat hallott de senki sem tudta megmondani mi az
igazi ok. Végeztünk? Mert ha igen, akkor indulás!
James elmosolyodott.
Bólintott egyet mire Thomas már ott sem volt. Aztán az emeletről leszaladt
egy-két csomaggal.
-Akkor menjünk-mondta
Thomas.
-Rendben. Indulás!
Mikor kinyitották a ház
ajtaját és kiléptek nem volt senki sem az utcán. A házak ablakai el voltak
sötétítve. Mindenki bebújt a házába. James csak ámult. Egyre jobban érdekelte
mit tett a családja. Mikor kiértek a faluból Thomasszal nem is szóltak egy szót
sem.
-Jól harcolsz és erős
Vulpixod van. Nem akarsz még Pokémont fogni? Szerintem a bajnokot nem lehet
legyőzni egy Pokémonnal.
James ezen még nem is
gondolkozott. Pokémont kellene fognia? Azt sem tudta, hogy kell. Meg is
kérdezte:
-Hogy kell Pokémont fogni?
-Ezt sem tudod? Na figyelj.
Bemutatom azon a Gloomon.
James ekkor
vette észre, hogy egy nyálát csorgató növény sétált pár méterrel mellettük.
-Menj Tyranitar! Először le
kell gyengíteni az ellenfelet. Hasítás!
Tyranitar
óriási karmával eltalálta Gloomot aki a földre esett.
-Nem szabad hagyni, hogy
elájuljon, mert akkor már nem lehet elkapni. Pokélabda, menj!
A Pokélabda a sérült Gloomra
esett, aki belebújt a labdába. A labda mocorgott jobbra, balra mire abbahagyta
a mozgást. Thomas odament a pokélabdájához és zsebre tette. Aztán visszahívta
Tyranitart a pokélabdájába.
-Ilyen egyszerű. Kipróbálod?
Persze valami erősebbet keressünk neked. Ha Vulpixod van, akkor jó lenne egy
elektromos Pokémon is, ha víz típusúval támadnak ellened. Rendben?
-Aha. De hol találhatok egy
elektromos Pokémont?
-Itt van előtted-ekkor a
bokorból kiugrott egy Raichu.
-Akkor menj Vulpix!
Vulpix előjött
a labdából.
-Összezavaró sugár!
Vulpix körül sötét lett és
kék lett a szeme. Ezután a szájából egy kék sugár távozott Raichu fele. Raichu
elkezdett szédülni, és nem tudott támadni.
-Pokélabda menj!
James
Pokélabdája egyenesen Raichu fele tartott. Raichut eltalálta a Pokélabda.
Mocorogni
kezdett a labda mire Raichu kiszabadult és már nem volt összezavarodva.
Raichu
pofazacskói elkezdtek szikrázni.
-Vigyázz, villámsokkal akar
támadni! - figyelmeztette Thomas Jamest.
-Vulpix tedd a dolgod!
Vulpix eltűnt. De Raichu már
nem tudta visszatartani a támadását. Az elektromos csapás Vulpix volt helyére
érkezett. Vulpix ezután Raichu mögött jelent meg.
-Gyors támadást!
Vulpix nekifutott Raichunak
aki nem tudott kitérni. James már dobta is a labdát. Raichut beszívta. A labda
nem mozgott. Aztán mégis elkezdett mozogni. De abbahagyta.
-Van egy Raichud -
jelentette ki Thomas.
James elmosolyodott és
nagyon örült. Elkapott egy Pokémont! Egyes-egyedül. Felvette a labdát és
továbbindultak.
IV.
Az orrukig sem láttak olyan sötét volt. De Thomas szerint így sokkal jobb átkelni egy falun. James nem is kételkedett. Mikor a falu közepén járhattak egyszerre sok fáklya gyulladt ki körülöttük.
-Körbevettek! - mondta
meglepődve Thomas.
-Ááááááá! - James nem tudott
mást mondani.
-Gloom menj! - mondta Thomas
- Álompor!
Az előttük lévő embereket el
is találta a támadás. Összeestek az elaltatott emberek és James, Thomas meg
Gloom elkezdtek rohanni az elaltatott emberek felé.
-Fogjátok meg őket! A bajnok
parancsa, hogy ne jusson el élve a fiú a bajnokságra!
-Igen! Kapjuk el őket!
Nyomás!
A támadóik
lehettek vagy ötvenen és ott futottak Jamesék mögött.
-Erre menjünk-mondta Thomas
mire bekanyarodott egy kis utcába.
-Zsákutca! - ordította James
mire Thomas kinyitott egy ablakot és beugrott Jamest magával rántva. Thomas
behúzta a függönyt, ami vagy ötven éve nem volt mosva és alábújtak. Kintről
hallották üldözőik hangját:
-Biztos erre jöttek. De hova
lettek?
-Nem tudom, de ha nem
találjuk meg őket, akkor nekünk annyi.
-Talán arra mentek…
Ezután halkultak a léptek és
az embereket sem lehetett hallani. James ekkor nézett körül. Egy teljesen
elhagyatott szobában voltak. Még gyertya sem volt sehol.
Thomas óvatosan felállt és
megfogta James kezét, hogy kövesse. Kinyitotta az ajtót mire ott állt egy
dühös, gyertyát szorongató nő.
-Szóval jól hallottam! -
mondta dühösen a lány és megölelte Thomast. James elképedt. Nem tudta
elképzelni, hogy most mi van?
-Olyan rég nem láttalak. Azt
hittem bajod esett-elengedte Thomast – Na de téged,
hogy hívnak?
-Jamesnek. És önt?
-Ne önözzél!
-És téged?- kérdezte James
kijavítva.
-Melyssának - James ekkor
nézte meg jobban. Fekete haja és zöld szeme volt Melyssának pont úgy, mint
Thomasnak.
-Na de most már bújjunk el,
mielőtt rájönnek, hogy itt vagytok.
-Rendben - mondta James mire
Melyssa elindult egy nagy Pokémont ábrázoló kép felé. Majd megállt előtte és
kopogott hármat a képre. A kép felhúzódott és egy csapat ember volt mögötte.
Gyorsan bebújtak a kép mögé mire a kép már le is húzódott.
James körbenézett. Egy kis
szobában voltak de egy kis lépcső volt a szoba végén, ami lefelé vezetett.
-Gyorsan, siessünk-mondta az
egyik hátul lévő ember és lement a lépcsőn. Mindenki egyenletesen lement. A
terem, amibe leértek óriási volt és vakító fényben úszott.
-Jó estét James úrfi! -
szólította meg Jamest egy ismerős hang.
-Eleonora néni maga meg,
hogy kerül ide? - futott oda James a házuk szolgálóasszonyához.
-Borzalmas dolog történt.
Mikor elment a szigetről délben megjelent harminc ember és önt keresték. Mi
megmondtuk, hogy már elment, de ők feltúrták önért az egész szigetet. Aztán
pedig megkötöztek minket, majd egy hatalmas hajón elhurcoltak mindannyiunkat.
Szegény anyja csak sírt és sírt. Majd mikor megérkeztünk hallottam, hogy valaki
feljön a hajóra és jelentik neki, hogy nem volt a szigeten az úrfi. Aztán mikor
kilökdöstek minket a hajóról megkötözve nagy tömeg volt aztán a tömeg elsodort
minket. Nem tudom kit találtak meg és kit nem közülünk, de aztán ettől a
fiatalasszonytól megkérdeztem -rámutatott Melyssára -, hogy hol vagyunk, és
megmondtam, kit szolgálok mire ő elvitt egy ehhez hasonló helyre ezekhez az emberekhez majd elsietett. Ó James úrfi, nem
tudom mi lesz szegény szüleivel – Eleonora elkezdett sírni mire odaült mellé Melyssa
és vigasztalta. James nagyon meglepődött. Ennyire félnek tőle? Mintha egy nagy
kincs lenne nála. Pedig szerinte ő csak egy sima edző. Aztán megkérdezte
Thomast, hogy akkor ő kicsoda és miért hazudta azt az átlátszó jósnős
történetet.
-Miért mondtad nekem azt a
jósnő történetet?
-Hát nem akartam, hogy
megijedj. Tudod a bajnok mindent megtesz, hogy ne
juthass el a bajnokságra. De ott már nem bánthat. EverGrande védett terület.
Maria Cityben egy barátom elszállít minket, mint csomagot Rustboroba. Ha van
kedved, akkor megküzdhetsz a teremvezetővel. Na?
-Igen van kedvem! Le fogom
győzni!
-Na ne olyan hevesen- mondta
Eleonora néni.
-Miért ne?
-Mert nem szabad felhívni az
emberek figyelmét! A csata ideje alatt odamehetnek a katonák és
letartóztathatnak.
-A termek is védett
területek Eleonora. A bajnoknak be kell tartania a szavát - mondta Thomas – Na de most nem mutatok be mindenkit, majd reggel.
Mindenki keresett magának
helyet majd lefeküdtek és a gyertyák is elaludtak. Reggel túlestek a
bemutatkozáson, de James feje csak zsongott a nevektől és úgy keverte őket
mintha be se lettek volna mutatva. Azt még megtudta, hogy mindannyian a
bajnokságra mennek és legtöbbűk családja ugyanúgy száműzetésben élt. Őnekik is
bujdosniuk kellett a bajnok elől. Az ő száműzetésük nem volt eredeti száműzetés
csak kitiltás a templomokból és sok helyről. Náluk nem volt semmi halál a
dologban. Ők addig próbálkozhattak ameddig csak akartak. A részletes
bemutatkozás után kimentek a portrén kívül és elindultak ahhoz az ablakhoz,
amelyen Jamesék tegnap bejöttek. Egyesével kimentek majd betolatott az
utcácskába egy lovas kocsi nagy, fedett hátsó résszel. Beszálltak majd
elindultak Maria City felé.
A kocsiban majdnem sötét volt,
mert az üveg nélküli ablakokon a függöny el volt húzva. James sokszor kinézett
az övén de nem látott semmi érdekeset. Majd egy óra múlva megálltak és
ordibálást hallottak. Leszálltak a kocsi vezetői majd Pokémoncsata hangjait
lehetett hallani. Vad Pokémon lehetett, mert James nem hallott edző hangot csak
a vezetőket. Majd ismét a vad Pokémon hangját és a vezetők kétségbeesését.
Thomas odaintett Jamesnek és kiszálltak. A vad Pokémon egy Sceptile volt. A
hatalmas Pokémon kétszer akkora volt, mint egy ember. Dühösnek látszott. James
odarohant Thomasszal. Thomas épp ki akarta volna hívni Tyranitart mire Melyssa
mellé rohant és eldobta a Pokélabdáját. A labdából kijött egy akkora Pokémon
mint egy ember. Egy Blastoise volt az. Melyssa már utasította is:
-Hidropumpa!
Blastoise hátából kijött két
ágyú de ekkor már Sceptile pengelevelekkel támadott és eltalálta Blastoise
fejét és végtagjait. Blastoise elesett és Melyssa visszahívta.
-Menj Vulpix! - mondta
James.
-Összezavaró sugár!
Vulpix szemei fényleni
kezdtek, majd egy támadás hagyta el Vulpix száját. Eltalálta Sceptilet aki
megrázta a fejét a támadás után és vége lett az összezavarodásnak.
Sceptile
pengelevekkel támadott de Vulpix eltűnt, ahogy szokott.
-Vasfarok támadás!
Vulpix megjelent és a farka
acélosan fényleni kezdett majd odavágta Sceptilehoz. Sceptilet a hasán érte a
támadás és egy fának vágódott.
-Gyors támadás!
Vulpix a fejét
úgy belevágta Sceptile hasába a fejét, hogy az ordított egy nagyot.
James ekkor elővett egy
Pokélabdát és rádobta Sceptilera. Belement a labdába és mocorgott a labda.
Vulpixszal együtt várták az újabb támadást, ha kijön a labdából. A labda
megállt és James elkezdett ujjongva kiabálni. Észrevették, hogy hátul
tapsolják, pironkodva megfordult és ezt mondta:
-Elkaptam.
James odament a most már
ujjongó tömeghez és mindenki a vállát veregette. Mire Thomas mosolyogva
felhívta rá a figyelmet, hogy indulni kell. Beszálltak a kocsiba és elindultak
EverGrande fele.
V.
Két teljes
napi kocsizás után felkiáltott a vezető:
-Mariaban vagyunk!
Vigyázzatok most a leskelődéssel.
Fél óra múlva már hallották
a tenger hangját a kocsiból. De mást is hallottak. Katonák vizsgáltak át
mindent és mindenkit. Mikor őhozzájuk közeledtek a hangok, mindenki csöndben hallgatta,
hogy most mi lesz.
-Mi a rakomány? - kérdezte a
katona a lovas kocsijuk vezetőitől mire az egyik:
-Ponyta GYÍÍÍÍÍÍÍ!
A lovas kocsi
úgy elindult, hogy elestek az odabent lévők. Előröl jött a felkiáltás:
-Jó lenne, ha segítenétek!
Eközben a kocsi elől csak
úgy ugráltak el az emberek. Ekkor Jamesék kinyitották az ajtót, és James a kezei közé hívta elő Vulpixot. Egy bizonyos Erika nevezetű
nő pedig egy Wartortlet hívott elő. Thomas előhívta Gloomot.
-Vulpix, lángvető!
-Wartortle, szörf!
-Gloom, álomspóra!
Vulpix lángvetője a
baloldalon lévő katonákat, Wartortle szörfje a középen lévő katonákat, Gloom
álomspórája a jobb oldalon lévő katonákat találta el. A katonák a támadásoktól
leestek a Rapidashekről így már senki sem követte
őket.
A kocsi
lefékezett majd megláttak egy kisebb hajót.
-Ez az! - ordította Thomas
mire mindenki kiszállt és elindultak a hajó felé. Eleonora elesett és ismét
katonák tűntek fel. James hátranézett és meglátta szolgálóasszonyát és
odarohant hozzá. Karon fogta és elkezdte húzni. De nem bírta.
-Menjen James úrfi. Nem
bántanak. Nem bánthatnak. Csak akkor, ha ön veszt. Sikerülni fog!
-De ha…
-Ne érdekelje, hogy mi lesz
velem. Hagyjon itt úrfi! Fusson!
James sírva
elengedte Eleonorát és szembeszállt a húsz katonával.
-Eleonora néni. Menjen!
A néni felállt
és könnyezni kezdett mire feltápászkodott és elindult a hajó felé.
-Menj Raichu!
Raichu előbújt
a labdából és ránézett gazdájára.
-Mennykőcsapás!
Raichu szikrázni kezdett, és
a katonák mindegyikét eltalálta. A Rapidashek rémületükben lángvetőt
alkalmaztak és az egyik támadás a hajó fele tartott. James a hajó fele nézett
de Eleonora már bent volt. Ekkor feltűnt a fedélzeten Melyssa Blastoise-a és
hidropumpával eltalálta a közeledő lángvető támadást majd a Rapidasheket. James
visszahívta Raichut és felfutott a fedélzetre.
-Horgonyt fel! - mondta a
hajó irányítója. Ezután James fele nézett – Szia! A
nevem Johnson Cannett.
Johnsonnak nem
volt haja és szeme színtiszta feketének látszott.
A hajó
elindult és már senki sem támadott rájuk.
-Arthur nagyon akar - mondta
Johnson.
-Ki az az Arthur? - kérdezte
James.
-Hogyhogy nem tudod? Pedig
kellene tudnod leendő ellenfeled nevét. Arthur Sterl a bajnok.
James
elképedt. Hogyan nem jutott eszébe pont ezt megkérdezni?
-Két nap múlva kikötünk
Rustboroban - mondta Johnson mire elővett két Pokélabdát és eldobta. Belőlük
két Ludicolo bújt elő.
-Egyenletesen gyorsítsatok.
Két perc vízágyú majd szörf. Megértettétek?
A két Pokémon
bólintott. És a hajó farába mentek.
-Üdvözlünk a fedélzeten!
Két nap múlva
James már látta a kikötőt de várost nem.
-Ez itt a Briney család
tulajdona. Ő közeli barátunk. Ott is vár minket egy ember - mondta Johnson.
Mikor kikötöttek nem volt
senki a házban. Ott vártak tíz percet majd megérkezett két ember. Az egyik férfi,
aki Briney volt. A másik egy lány volt. Annyi idős volt, mint James. A neve Amy
Ketchum volt.
-Bocsánat, de a kislány
körül akart nézni. A neve Amy. Az enyém Briney. Te pedig bizonyára James
vagy-ekkor James fele mutatott.
-Igen-mosolyodott el James.
-Akkor induljanak. Mindenki
kapja fel a cókmókját. Átkelnek az erdőn. Aztán vár önökre egy kocsi.
Mindenki kiment a ház mögé
és észrevették, hogy egy magas fákkal övezett sötét erdő vár rájuk.
-Ez a Petalburg erdő.
Induljunk-mondta Thomas mire mindenki utána indult.
VI.
Mikor beértek az erdőbe semmit sem láttak. Ekkor Amy feldobta Pokélabdáját és kibújt belőle egy Cyndaquil.
-Fényt Cynda!
A kis Pokémon hátán a tűz
elkezdett égni és már látták is az utat. Nem mehettek az ösvényen, mert az tele
lehetett katonákkal. Egyre beljebb értek az erdőben és egyre hangosabb fura
hangokat hallottak. Thomas intett, hogy álljanak meg. A bokrokban elfutott
mellettük egy Pokémon. Aztán körözni kezdett körülöttük. Fehér teste volt és
nagyon gyors volt. Egyszerre kiugrott a bokorból Jamesre. Egy Vigoroth volt az.
James előkapott egy Pokélabdát. Nem tudta ki van benne és feldobta. A labda
üres volt és ráesett Vigorothra. A Pokémon belement a labdába és a labda
mozgott erősen. De a Pokémon bennmaradt.
-Van egy új Pokémonod -
mondta Thomas.
James
elképedve nézett. Ő csak le akarta volna szedni magáról, erre elkapta.
-Ügyes vagy-mondta Amy-
Tapasztalt edzők is nehezen kapnak el Vigorothokat.
Azért mert ritkák és erősek.
Ezután a fák lombjai
elkezdtek mozogni. Egyszerre egy rakás mérges Slakoth esett le a fáról. Mind
Jamesre meredtek és támadásra kész voltak.
-Hívd elő Vigorothot. Most
már hallgat rád. Biztos segíteni fog. Elvégre ő a csapatvezető - mondta Melyssa
de a legnagyobb Slakoth elkezdett fényleni. Alakja változni kezdett, majd
formálódni. Mikor a fény eltűnt egy Vigoroth állt előttük.
-Ő volt a csapatvezető -
javította ki magát Melyssa.
-Menj Pokélabda - mondta Amy
és rádobta Vigorothra. A labda mozgott és mozgott. Aztán megállt.
-Tudtam! Még túl gyenge volt
átalakulás után! Mindig is szerettem volna egy…
Erre ismét elkezdett egy
Slakoth átalakulni. De amint továbbfejlődött azonban ismét elkezdett fényleni.
Egy hatalmas Slakinggé alakult át.
-Hoppá! - mondta Amy -
Futás!
Ekkor elkezdtek
futni. Amy tovább magyarázott:
-A fejlődésben csak Vigoroth
gyors. Slakoth és Slaking lassú, mint a lajhár.
És tényleg nem
futott mögöttük egy Pokémon sem.
-Azért siessünk, mielőtt ismét
átalakul egy Vigorothtá - jegyezte meg James és mindenki úgy megijedt, hogy
futni kezdtek, mint az őrültek. Még Eleonora néni is futott, ahogy csak bírta.
Mikor fényt láttak az erdő
végében Amy visszahívta Cyndaquilt. Mikor kiértek egy tavat láttak és egy
hidat.
-Gyorsan, siessünk át rajta,
mielőtt valaki erre jön-mondta Melyssa és mindenki a tó túloldalán álló kocsi
felé futott. Mikor mindenki beszállt elindultak a Pokémonterem felé. Mikor
megérkeztek, kiszálltak azok, akik meg akartak küzdeni a teremvezetővel.
James és Amy
voltak azok.
Beléptek a
terembe, ami eléggé megviselt volt. De a falai erősnek látszottak.
A terem
végében egy öregember állt.
-Ki akartok hívni engem? -
kérdezte.
-Igen-vágta rá a két
kisgyerek.
-Nem becsülöm le az
ellenfeleimet. De azért vigyázzatok velem. Először a kisasszony jöjjön.
-Rendben - Amy előlépett.
-A nevem Anthony. Akkor menj
Rhydon!
-Cynda tedd a dolgod!
A két Pokélabda berepült a
csatatérre és előjött hatalmas szarvával Rhydon és tüzével Cyndaquil.
-Lángvető! - mondta Amy.
Cyndaquil tüze elkezdett nagyobbodni mire száját elhagyta egy vastag tűzcsóva.
Egyenesen Rhydonra célzott. Amikor eltűnt a tűz Rhydon háta égett. A nagy
Pokémon hátát a fölbe verte de ezzel csak gyöngítette magát.
-Még egyet Cynda!
Cyndaquil száját ismét egy
lángvető hagyta el ismét Rhydonra célozva. Mikor a tűz eloszlott Rhydon ájultan
feküdt a földön.
-Nagyon erős - mondta James,
és tátott szájjal Amyt nézve.
-Rhydon, térj vissza. Menj
Aggron!
A Pokélabdából
egy Rhydonhoz nagyon hasonló Pokémon bújt ki.
Cyndaquil tüze elkezdett
fehérré válni. Majd az egész teste is. Teste alakja megnyúlt és a tűz a hátáról
a fejére és a háta alsó részére csúszott. Cyndaquil továbbfejlődött Quilavavá!
-Ügyes voltál Quilava, térj
vissza! Menj Sudowoodo!
A labdából egy nevettető
kinézetű fát utánzó Pokémon jött ki. Kezei vége zöld gömbökben végződtek, amit
rázott és így csörgő hangot adott ki.
-Aggron, szörf!
A nagy Pokémon támadása
eltalálta szegény Sudowoodot. De aztán felállt és leutánozta Aggron támadását.
Aggron ezután a földre hullott. És elájult.
-Aggron vissza- Anthony
visszahívta Aggront és Amyhez közeledett. Megállt előtte - Tessék itt a
kőjelvény. Fogd -Amy elvette a szürke jelvényt a teremvezetőtől - És szívesen
megtanítom Sudowoodonak a sziklacsuszamlást.
-Megköszönném - Sudowoodo
odament Anthonyhoz és Anthony odaadott neki valamit.
-Tessék kislány. Már tudja
is.
-Nagyon köszönöm. Te jössz
James.
James csak
ámult és bámult. Majd felocsúdott és Amyhez ment.
-Szia James. Én kimegyek és megmutatom
a jelvényem. A többieknek biztos leesik majd az álla.
-Szia! - mondta James
elbizonytalanodva.
-Akkor te jössz fiú. Menj
Corsola!
Egy kis korall
alakú Pokémon jött ki a labdából.
-Menj Raichu!
Mennykőcsapás!- Raichu kibújt a labdából és már célzott is!
-Tükörpajzs!
Raichu támadása Corsola
előtt megfordult és kétszer olyan nagyságban Raichunak ütközött. Raichu felállt
de nem bírta sokáig és összeesett.
-Raichu vissza! Ügyes
voltál. Menj Vigoroth!
-Corsola, öklelj!
-Ellentámadás!
Corsola mikor nekiment volna
Vigorohnak Vigorothot egy fénylő pajzs vette körül, és
eldobta magától Corsolát.
-Égfelsőmetszés! - mondta
James.
Vigoroth Corsola felé rohant
majd az egyik karmával feldobta Corsolát, és a másik karmával felvágta a
plafonra. Corsola ájultan esett le.
-Corsola vissza. Menj
Kabutops!
Egy nagy
szikla Pokémon volt az, hosszú kardszerű karmaival.
-Vigoroth vissza. Menj
Vulpix!
-Vulpix, tűnj el majd egy
vasfarkat neki!
Vulpix köddé vált és
Kabutops körbe-körbenézett. Majd a háta mögött megjelent Vulpix fémes farkaival
és jól nekivágta Kabutopsnak. Kabutops előreesett és kicsúszott a csatatérről.
-Kabutops térj vissza. Ügyes
voltál kölyök. Te is megkaphatod a jelvényt - odadobta Jamesnek -És tanítsd meg
ezt Vigorothnak - ekkor a kőcsuszamlás TM-et dobta oda Jamesnek.
-Köszönöm.
Vulpix vissza! Viszlát!
Majd
James felszállt a kocsira és elújságolta mi történt. Ez után közölték vele,
hogy nemsokára egy barlangon mennek keresztül, aminek a neve Rusturf. Aztán
pedig egy Verdanturf nevezetű faluba érnek. A városban James semmi érdekeset
nem látott a kicsi ablakon keresztül, ezért a városban már majdnem elaludt.
VII.
Amikor
kiértek a városból nemsokára tényleg ott volt egy barlang és gyalog kellett
folytatni útjukat. James ásítozva kiszállt és picit magához tért. Mikor a
barlangba értek nem láttak semmit egy zöld köd miatt. Jamest megcsapta a
barlangi friss levegő és felfrissülve próbállt körülnézni.
-Cynda menj!
Amy labdájából előbújt Quilava és kigyulladt a tüze. De nem ért semmit.
-Cynda vissza!- Quilava visszatért a labdába.
-Menj Swellow! - ezt egy bizonyos Wattson hívta elő.
-Szélrohamot neki!
Swellow a szárnyait olyan gyorsan csapkodta, hogy pár pillanat múlva már látták is az utat és gyorsan végigrohantak a barlangon. Mikor már látták Verdanturfot eltakarták az arcukat, hogy senki se ismerje meg őket. Mikor beléptek a faluba csak pár házat láttak. Rögtön kiértek a faluból és már várta is őket egy lovas kocsi. Egy óra múlva már a következő edzőteremnél voltak. Ekkor James és Amy kiszálltak és már várták is a következő csatájukat.
Beléptek a terembe és még lepusztultabb volt, mint az előző. Egy villám alakú jel mutatta, hogy elektromos típusú Pokémonok lesznek az ellenfeleik.
Egy öregember várta őket, mint az előző teremben. Amy már elő is lépett.
-Két ifjú, aki le akar győzni engem. Nem fog sikerülni. Kislány készülj. Menj Manectric!
Egy négylábú elektromos Pokémon bújt ki a labdából.
-Sudowoodo menj! Kőcsuszamlás!
A szikla Pokémon felől óriási szikladarabok hullottak le és eltalálták Manectricet aki csak szikrázott. Aztán kikúszott a sziklák közül de már fáradt volt.
-Villámot neki!
Manectric egy óriási elektromos csapást mért Sudowoodora. De Sudowoodo felkelt és visszaadta a támadást. Ezután Manectric megbénult és összeesett.
-Manectric vissza! Menj Ampharos!
A Pokélabdából egy két-lábon járó sárga Pokémon bújt ki.
-Menj Cynda! Lángvető!
Quilava szájából egy vastag lángcsóva lövellt ki de Ampharos elugrott. Erre Ampharos automatikusan használta a mennydörgéstámadást, ami eltalálta a meglepődött Quilavát. De Quilava még felállt.
-Lángvető!
Quilava egyre nagyobbra nyitotta száját és miközben a pályát elárasztotta a tűz Quilava egyre fényesebb lett és nagyobb. Majd a csata végén továbbfejlődött Thyplosionná. Ampharos ájulva feküdt.
-Vissza Ampharos - mondta a teremvezető és a kislány elé lépett, aki most ugrott le Thyplosion nyakából- Fogd ezt a jelvényt.
Amy átvette a jelvényt miközben James csak bámult. Amy kirohant és James arra gondolt, hogy mi van, ha Amy a bajnokság leggyengébb tagja. James előlépett.
-Menj Gyarados!
És a teremvezető labdájából egy kínai sárkány kinézetű Pokémon jött ki.
-Sceptile menj! Sárkánykarmok!
Sceptile óriáskarmai vörösen izzottak és lángoltak mikor belekarmolt Gyarados arcába. Ezután a nagy Pokémon ijedtében a mennykőcsapást használta.
-Mi? - lepődött meg James.
-Úgy bizony ifjú edző. A Gyaradosok tanulási alapja egy különleges típusra hagyatkozik. Ezért tudhatja az elektromos, tűz, víz, jég típusú támadásokat is megtanulni. Így hát LÁNGVETŐ! - mondta a vezető, de Sceptile már el is ugrott.
-Sceptile, elő a pengelevelekkel!
Sceptile levelei közül pörgő levelek jöttek ki és eltalálták Gyaradost.
-Napfénycsapás!
Sceptile gyűjteni kezdte a napfényt.
-Jégsugár!
Gyarados szája nagyra nyílt és fénylő jég jelent meg benne. Majd Sceptile felé igyekezett a jégsugár és hasán találta. Ezután Sceptile száján kijött a napfény és Gyarados szemébe ment. A két támadás mindkét Pokémont megviselte és pár másodperc múlva mindkettő a földre esett. Egyszerre hangzott a parancs:
-Vissza!
-Menj Raichu!
Ez a Raichu pont azon a szinten volt, mint amin James Raichuja. Így hát:
-Vulpix, támadj! Vasfarok!
Vulpix farka ismét vasfényű lett és Raichu felé vágta, de Raichu elugrott előle.
-Mennykőcsapás!
-Vulpix tedd a dolgod!
Vulpix láthatatlan lett és mennykőcsapás nem talált.
-Töltsd be a pályát tűzzel!
Vulpix a pályát szó szerint betöltötte tűzzel. Raichu eddig a levegőben volt, ugyanis mennykőcsapással a levegőben tartotta magát. De hamar elfáradt és belehullott a tűzbe. Vulpix pár másodperc múlva abbahagyta a támadást és Raichu ott állt előtte. Aztán a tűz után felgyulladt a farka és elkezdett rohangálni.
-Raichu vissza! Így nem tudtad volna tovább folytatni- James Vulpix fejét simogatta, majd a teremvezető fele indult és középen találkoztak. A vezető átadta a jelvényt, majd James visszahívta Vulpixot.
-Viszlát és köszönöm a jelvényt!
-Várj! Vidd ezt a TM-et a kislánynak ezt meg tedd el te. Ez a mennykőcsapás.
James eltette, majd amint kilépett, beszállt a kocsiba és megkérdezte azt, ami a legjobban izgatta:
-Amy, hogyhogy két egymást követő csatában továbbfejlődött ugyanaz a Pokémonod?
-Egyszerű. Otthon nem engedték a szüleim, hogy továbbfejlesszem Cyndát, mert így hamarabb tanulja meg az erősebb támadásokat. De most már, hogy tudja a legerősebb támadásokat minek meghagyni. Szóval már rég elérte azt a szintet, hogy továbbfejlődjön, de csak most hagytam neki. Érted?
-Igen. Ja, ezt a teremvezető elfelejtette átadni. Tessék.
-Jaj, ez a mennykőcsapás TM. Már megijedtem, hogy nem kapom meg. Köszi.
Ezután továbbindultak. Épp, hogy kiértek a városból, amikor víz tárult eléjük. Nappal nem szállhattak ki a kocsiból, mivel mindig volt valaki a partnál. Megvárták az estét.
VIII.
Mikor teljesen sötét lett kiszálltak a kocsiból. Az orrukig sem lehetett látni.
-Cynda menj!
Mikor Thyplosion előbújt kigyújtotta hatalmas tüzét. Így sokkal jobban lehetett látni.
-Akkor menj Wailord! -mondta az egyik huszonéves gyerek és Pokélabdájából egy hatalmas bálna bújt elő.
-Elég kicsi, de még fejleszteni fogom-mondta és James elképedt. Méghogy kicsi?
Mindenki felmászott Wailord hátára és átsétált rajta. Wailord olyan volt, mint egy hatalmas hordozható híd. Mikor átértek, gyalog kellett folytatni útjukat. Még pirkadatig a tengerhez kellett érniük. Pár perc múlva láttak egy leágazást.
-Erre-mutatott Thomas az út folytatására - Csendesen, itt a közelben lesz egy ház. Hívd vissza Cyndát - majd Amy fele nézett.
Amy felemelte labdáját és visszahívta. Most már csak a holdat látták, majd a ház fényét. Mikor az ajtó előtt voltak feltárult az ajtó. Rajta egy ember nézett ki és ezt mondta:
-Száműzöttek!
Majd megjelent mögötte egy Marill.
-Ügyes voltál Marill, a bajnok megmondta, hogy erre jönnek. Vízágyú!
Marill vett egy nagylevegőt és használta a vízágyút. A támadás csak pár méterre volt Jamesékhez mire…
-Hidropumpa! - kiáltott mögülük is egy hang. A Hidropumpa visszatolta Marillre a vizet és Marill a ház falának ütközött, majd összeesett. Hátranéztek Jamesék és egy hátul álló vörös hajú ember és a Gyaradosa volt az, aki támadt.
-Majd megkapod! Menj Vileplume! Pengelevelek!
A házban álló ember elővette a Pokélabdáját és előjött belőle Vileplume. Nagy szirmai alól két levél repült ki és az egyik a férfit a másik Gyaradost célozta. Mikor el kellett volna találnia őket keresztülment rajtuk, mintha szellemek lettek volna.
A férfi megdöbbenésében nem is tudta mi legyen. Ott állt vagy egy percig mire a vörös hajú férfi:
-Hipersugár!
Gyarados szájából nagy fénysugarak jöttek elő és előbb a házat rombolta szét majd a férfit és Vileplume-ot találta el. A támadás után a férfi a földön feküdt és nem mozdult. A vörös hajú férfi odament hozzá és felállította. James ekkor vette észre, hogy a férfi még mindig ott fekszik, de mégis a vörös hajú férfi tartja. Ezután eltűntek Gyaradosszal együtt. A ház romjai és a halott test még ott feküdt mikor azok is eltűntek és félelmetes nevetés hallatszott. Egyszerre a levegő tele volt szellemekkel. Szellem Pokémonokkal!
-Egy eltévedt Duskull csapat színjátékát láthattuk. Ügyesek voltatok. De most már tűnés! - fömedt rá Melyssa akit nagyon megijesztettek. A Pokémonok nem hallgattak rá, és csak köröztek felettük.
-Várjatok! Menj Cynda!
Amy labdájából előjött Thyplosion. De a szellemek szeme fényleni kezdett és Cynda elaludt. Amy visszahívta.
-Menj Vulpix!
James magabiztos volt.
-Tűnj el!
Vulpix eltűnt. De aztán az egyik Duskull szeme fénylett és felemelte testét az ég felé. Ekkor megjelent az égen Vulpix. Rémült volt.
-Lángvető! - mondta James már félősen.
Vulpix célzott mindenfele de a Pokémonoknak nem is ártott.
-Összezavaró sugár!
Vulpix szeme kéken izzott és a Duskullok elengedték tekintetükkel Vulpixot, majd Vulpix négy lábra esett. A Duskullok keringtek balra, jobbra.
-Lángvető!
Vulpix ismét beletalált a Pokémonokba, akik a földre hullottak.
-Pokélabda menj!
James rádobta a Pokélabdáját az egyikre. Duskull mocorgott a labdában majd a labda megállt. Egyszerre ismét mocorgott és KIBÚJT! Duskull fénylett és továbbfejlődött Dusclopsszá! Ekkor látszódott meg rajta, hogy még mindig össze van zavarodva.
-Tessék James, fogd. A legjobb labdám. A neve Ultra labda - mondta Melyssa és átadta a labdát.
-Ultra labda menj!
James labdája beszívta Dusclopsszot. Egy ideig mocorgott, majd megállt. Ezután James odarohant labdájához és előhívta Dusclopsszot.
-Mond meg a barátaidnak, hogy menjenek el. Rendben?
Dusclops bólintott és a földön heverő barátaira nézett majd egy szeme vörös lett és a Duskullok lesüllyedtek a föld alá.
-Ügyes. Vissza Duskull! De Thomas, akkor hol az a ház?
-Én sem értem. Még egy éve itt volt. Fogalmam sincs hova tűnt.
Ekkor a lerombolt ház helyén megjelent az eredeti. A gyertyák már nem égtek. Jamesszék továbbindultak halkan. James várta, hogy mikor nyílik ki az ajtó, és mikor kiáltanak rájuk, de szerencsére nem történt semmi. Mikor már a nap majdnem felkelt, odaértek a tengerhez. James nyaklánca kissé elemelkedett tőle. Majd mikor közelebb lépett a vízhez meglátta, hogy van egy nagy sziget előttük. Ekkor James észrevette nyakláncát, mire az egyenesen a sziget fele mutatott. Majdnem lehúzta James nyakát mire megszólalt:
-Segítsetek!
A többiek is észrevették a nyakláncot mire James lába felemelkedett, és a lánc elkezdte repíteni a sziget felé Jamest. A nyaklánc gömbje egyre nagyobb lett.
James csak ordított de a nyaklánc csak húzta és a sziget egyik sziklájában lévő barlangbejáratába húzta be. Ott James a lendület hatására a falnak ütközött. A földön hevert ezután mire körbenézett. Mindenfele sírok voltak. A gömb most már egyre jobban hasonlított egy Pokélabdára. A labda nagy lett és James meglátta mik az ábrák. Sárkányok voltak rajta és egy felirat: DRACO. A labdán volt egy gomb is, mint a pokélabdákon de James hiába nyomkodta, nem tett semmit. Thomas beszaladt a sírok közé és felállította Jamest. Thomas rámutatott egy sírra és megnézte, mi van ráírva. James eközben odatántorgott és megnézte az írást:
„A világé a két gömb, a világot szolgálja,
Ha az egyik rossz kezekbe kerül, a másik megvédi a gonosztól.
Christian…”
A többi felirat el volt mosódva.
Ezután James ott haladt Thomas mellett a sírok között azon gondolkodva, hogy a gömbjének mi köze van ahhoz a sírhoz. Mikor kiértek Wailord volt ott mindenkivel a hátán. Jamesék is felszálltak.
-Most már sietnünk kell. Wailord menj!
Thomasra hallgatva elindult a Pokémon és Thomas rámeredt a labdára.
-Nem tudom mi ez. Az van ráírva, hogy Draco.
-Tudom mit jelent.
-Mit? - kérdezte James Thomastól.
-Azt, hogy sárkány. Ez egy régi Pokélabda és egy sárkány Pokémon lehet benne.
-Sárkány Pokémon?
-Én sem tudom, milyen lehet az. Hallottam már nagy tüzet okádó sárkányokról de nem tudtam, hogy Pokémonok. Ő az esélyed a bajnok ellen.
James elgondolkozott. Több napig úsztak a vízen. James egyik éjszaka sem tudott aludni, a labdán gondolkozott. Nem tudta milyen Pokémon van benne. Mikor felkiáltott az egyik ember, hogy EVERGRANDE VÁROS!
Mindenki felnézett és tényleg egy nagy szigetet láttak. Tele volt virágokkal. Így hát elkezdődött James nagy harca.
IX.
Leszálltak
Wailordról a szigetre.
-Holnap James, megkezdheted
nagy jövőd - mondta Thomas.
-Igen - mondta James. A
szigeten nem bánthatta őket senki így berendezkedtek. A nagy épületben Jamesék
bejelentkeztek és kaptak szobát. Mikor eljött a holnap, reggelre a
jelentkezőket beosztották és megtudhatták ki lesz az ellenfelük.
James mikor ránézett a
lapjára megdöbbenten nézett. Az volt ráírva: „Amy Ketchum 12:
-Három három elleni
Pokémoncsata. Három, kettő, egy, mehet!
-Cynda menj!
-Raichu menj!
-Cynda, lángvető!
Cynda egy
szempillantás alatt beborította tűzzel Raichu aki a földre esett.
-Raichu, vissza –mondta
James. Ezzel nagy hátrányba kerülve- Menj Vulpix!
Vulpix előtört a labdából és
azonnal eltűnt. A tömeg felmorajlott. Amy már készült erre:
-Cynda, csak fülelj.
-Vulpix, összezavaró sugár!
Vulpix kék
szeme előtűnt és Cynda-t eltalálta a támadás.
-Vasfarok!
Vulpix farka
megacélosodott és nekivágta Cynda-nak. Cynda összeesett.
-Vissza! Menj Lombre!
Amy labdájából
egy víz és fű kettőstípusú Pokémon bújt elő.
-Szörf!
Vulpix
eltűnése nem ért semmit ugyanis eltalálta és elájulva jelent meg.
-Vulpix vissza!
James nem tudta kit hívjon.
Gondolkozott majd épp elővette Vigoroth labdáját mikor a nyakában lévő
Pokélabda fényleni kezdett. Elszakadt a zsinege majd a harcszíntérre repült. A
Pokélabda kinyílt majd egy óriási fénycsík tört elő belőle. A fény már kiért a
stadion tetejéből és kibontakozott a sárkány Pokémon képe. Hosszú kék gyík
volt.
-Mi a neved? - kérdezte
James.
A kígyószerű
sárkány Pokémon felkiáltott:
-DRAGONAIR!
-Szóval Dragonair. Tíz méter
hosszú. Nagyon erős lehet. De majd meglátjuk…-mondta egy alak a stadion
tetejéből nézve a csatát majd kisétált a stadionból.
-Dragonair, kész vagy?
-DRAAAA!
-Jól van! Sárkánylehelet!
Dragonair Lombrera nézett és
szájából erős, forró bénító támadás jött ki. Lombre elájult és Amy rémülten
visszahívta.
-Vigoroth, menj!
-Sárkányharag!
Dragonair
szájából tűzcsóva ment és eltalálta Vigorothot.
Vigoroth a
földön feküdt.
-Vissza! Ez… ez… nem… lehet…
A közönség
fújozott és a bíró bejelentette:
-A mérkőzés győztese Almore!
Egy napra rá…
-Három három elleni
Pokémoncsata! Nincs időkorlátozás! - mondta a bíró mikor James és egy bizonyos
Andrew a térfél két oldalán álltak. Andrew egy felnőtt magas férfi volt.
Magabiztosan nézett Jamesre.
-… Mehet!
-Rhywor! - mondta Andrew és
Pokélabdájából előjött egy Rhydon.
-Sceptile menj! - Sceptile
is előbújt.
-Rhywor, földrengést!
-Napfénycsapás!
Rhywor a lábát a földre vágta
miközben Sceptile napfényt kezdett gyűjteni. A föld remegni kezdett és a pálya
közepén kettérepedt a föld. Sceptile hátraugrott és a támadást érzékelte ugyan,
de nem hatott annyira. Sceptile feltöltődött napfénnyel és a támadást Rhyworra
irányította úgy, hogy a levegőbe ugrott. Rhywor a kezével eltakarta az arcát de
a támadás így is hatott és ájultan esett össze.
-Vissza! Menj Miltank!
A tehén
Pokémon kibújt a labdából.
-Göngyölő támadás!
Miltank felugrott a levegőbe
és gyors bukfencezésből létrejött egy támadás. A repedésnél a levegőbe ugrott
és ebből lendületet véve Sceptilera irányítódott. Sceptile az utolsó
pillanatban elugrott. Miltank körözött és eltalálta Sceptilet a hátán. Sceptile
összeesett, de még eszméleténél volt mikor Miltank abbahagyta a göngyölést, és
tipró támadással eltaposta Sceptilet.
-Vissza - hívta vissza James
az ájult Sceptilet - Menj Raichu!
-Göngyölés!
-Duplacsapat annyiszor
amennyiszer csak lehet!
Raichuból csak jöttek ki a
további Raichuk. Miltank göngyölő támadása már mindegyiket eltalálta de Raichu
mindig változtatta a helyét.
-Mennykőcsapás!
A sok Raichuból előjött az
elektromos támadás és eltalálta Miltankot. Miltank a földre esett.
-Miltank vissza. Arkani
menj! - egy Arcanine bújt ki a labdából - Lángvető!
Arcanine a levegőbe ugrott
és az egész csatateret beborította tűzzel. Mikor leért, a tűz eloszlott és az
eredeti Raichu a földön feküdt.
-Raichu vissza! Vulpix menj!
-Szóval Vulpix. Gondoltam.
Ez a veszted. Arcanine, letámadás!
-Tűnj el!
Vulpix
láthatatlan lett és Arcanine eltévesztette a támadást.
-Összezavaró sugár!
Vulpix két kék szeme
Arcanine háta mögött jelent meg és így az edzője meglátta, de Arcanine már
összezavarodott mielőtt szólhatott volna a tanítója neki. Vulpix ismét eltűnt.
-Lángvetőt Vulpix!
Vulpix előtűnt és rátámadott
Arcaninera. Arcanine összezavarodva sétált egyenesen a törés felé mikor…
-Arcanine térj vissza!
-A mérkőzés győztese, James
Almore!
X.
Egy nap múlva James harmadik fordulója jött el. Thomasék és a többi velük utazó mind kiesett és Thomasnak meg Melyssának haza kellett vinniük őket. Eleonora néni James szobaszomszédja volt. De most Jamesnek eljött az első hat-hat elleni csatája.
-És mehet! - indította el a
bíró a mérkőzést.
-Metagross! - szólította
Sam, egy előkelő családból való ember az acélpókját.
-Vulpix! Lángvető!
Vulpix mire becélozta
Metagrosst az már a levegőben volt és ráugrott Vulpixra. A bírónak ezért ki
kellett volna zárnia Samet de mivel James ellen harcolt nem tette. Metagross
leszállt az ájult Vulpixról.
-Hé! Ez szabálytalan volt! -
mondta James.
-Én nem úgy láttam. Hívjon
ki egy másik Pokémont! - üvöltött rá a bíró. A közönség (Eleonora néni
kivételével) természetesen ujjongott.
-Vulpix vissza! Ezt már nem
tudod még egyszer megtenni! –halkan - Tudom, hogy képes vagy rá - ismét
hangosan - Dusclops támadj! Hipnózist!
Dusclops kezeiből sok lett
és hullámokat bocsátott Metagrossra. Metagross már próbált ugrani, de nem
sikerült és összerogyott.
-Árnyéklabda támadás!
Dusclops előtt egy kis labda
megjelent. Közeledni kezdett Metagross felé és egyre nagyobb lett a csapás.
Metagross a labda becsapódásától hátracsapódott a tanítója felé, aki elugrott
előle.
-Térj vissza - hívta vissza
Sam Metagrosst - Ennyivel nem úszod meg. Charizard, támadj!
A nagy sárkány
előbújt a labdából és felrepült a levegőbe.
-Árnyéklabda!
-Repülj fel!
Charizard felrepült miközben
Dusclops az árnyéklabdát Charizardra irányította, de elvétette a célt.
Charizard ráirányította testét Dusclopsra. Mikor bele kellett volna ütköznie
Dusclops testébe keresztül ment a testén és nekiütközött a falnak. Még mielőtt
leesett volna a földre, erőre kapott és felemelkedett a levegőbe.
-Jól van Charizard,
lángvető!
A levegőből az óriási
lángcsóva Dusclopsot telibe találta. Mikor a tűz eltűnt Dusclops még mindig ott
állt.
-De, hogy? - lepődött meg
Sam.
-Még nem tudod? Dusclops,
árnyékütés!
Dusclops felemelkedett a
levegőbe Charizardhoz miközben karjait sötét árnyék övezte. Mikor felért
Charizardhoz az hátrarepült, de Dusclops karjait kinyújtotta utána és célba
talált. Charizard a földre esett és elájult.
-Charizard vissza! Hypno,
támadj!
A hipnotikus
Hypno fejlettnek tűnt és ez megrémítette Jamest.
-Pszichocsapás!
-Protekció!
Dusclopsot körbevette egy különös
gömb és amint a Pszichocsapás odaért Dusclopshoz, az egyszerűen megszűnt.
-Hipnózis! - kiáltotta
egyszerre a két edző.
Dusclops szeme
fényleni, Hypno kezében pedig az inga mozogni kezdett.
Mindkét
Pokémon elaludt.
-Hívják vissza a
Pokémonjaikat. Ezek a Pokémonok már nem vehetnek rész a csatában! - mondta a
bíró.
-Raichu!
-Seviper!
-Duplacsapatot Raichu!
-Méregagyar!
Seviper, a kígyó fogaiból
méreg csöpögött, és amikor Raichuból kettő lett Seviper oldalról ugrott az
egyiknek, aki nem az eredeti volt majd aztán a másiknak is nekiment és Raichut
körbefogta fogaival és belenyomta a mérget. Raichut elengedte Seviper, és
Raichu sebe elszíneződött. Raichu szédülni kezdett.
-Megmérgeződött! Ezt nem
nézhetem! Vissza Raichu! - Jamesnek nehéz volt a döntés kit válasszon egy
mérgező Pokémon ellen. Eleonora néni lerohant Jameshez és elvette tőle Raichut,
hogy központba vigye. Eleonora néni elfutott és James döntött:
-Dragonair! Nem hagyhatom,
hogy megmérgezzen! Dühkitörés!
Dragonair szemei vörösen
égtek, és a szájával körbeokádta a tüzet szüntelenül. Seviper a föld alá akart
bújni, de eltalálta egy lángcsóva és elájult.
-Ez nem lehet! Jól van. Ha
te a legerősebbel, akkor én a legtöbb oldalú Pokémonnal. Ditto menj!
-Jaj ne! - kiáltott fel
James. Erről a Pokémonról mesélt a nagyapja neki. Át tudja venni bármely
Pokémon alakját.
-Átalakulás! - de Dragonair
még nem hagyta abba a dühkitörést. Mikor Dittoból is Dragonair lett gyengébb
lett a sárkánytámadásoktól. Ezt James sem tudta. Ditto azon nyomban a földre
esett.
-Áááá! Hogy lehet ez? Nem
baj. A legerősebb Pokémonom még hátra van. Walrein! Hóvihart!
Amikor előbújt a hatalmas
fóka Dragonair abbahagyta a dühkitörést és összezavarodott. Majd Walrein mögül
egy hózápor támadt és Dragonair a fájdalmában csak üvölteni tudott. Ezután
összeesett.
-Dragonair, vissza! Ezt nem
hibázhatom el - halkan - Ha Sceptile valahogy kitér a hóvihar ellen, akkor
talán tud annyi napfényt gyűjteni. De ha nem, ott van még Vigoroth. Igaz. És a
hóvihar célozóképessége kicsi. Van esélyem-ismét hangosan - Sceptile támadj!
Térj ki és gyűjts napfényt!
Walrein már készült a
hóviharra, de amikor próbálta használni nem sikerült neki. Aztán ismét
próbálkozott és sikerült! Sceptile fele ment a támadás de Sceptile felugrott.
Sceptile még gyűjtötte a fényt mikor:
-Jégsugár! - mondta Sam.
Tudta, hogy a jégsugár gyors és kicsi az esélye, hogy elhibázza a Pokémon. De
Sceptile is használta a napfénycsapást! A napfény hője elolvasztotta a felé
közelgő jeget és eltalálta Walreint. Walrein a támadástól lefeküdt.
-Vissza! Hogy tehetted ezt?
Nekem kellett volna győznöm! Hogy?
-A mérkőzés győztese James!
- hirdette ki a bíró mikor a közönség soraiból leugrott egy magas nő, és ezt
mondta:
-Ezt a férget legyőzted, de
engem nem fogsz!
XI.
-Te meg ki
vagy? - kérdezte James mikor berohant Eleonora néni.
-James úrfi
nyert?
-Igen-
Eleonora odaadta Raichu labdáját Jamesnek- De most, ez a nő akar megküzdeni
velem.
-A kisasszony a
liga tagja? - kérdezte Eleonora észre nem véve a testhez tapadó bőrruhát, ami
akkoriban eléggé szemérmetlen volt. James a földre esett a kérdéstől.
-Maga vén
boszorkány tűnjön innen! Én ezzel a kis… vakarccsal akarok csatázni. Úgyhogy
tűnjön el!
A közönség már
rég lezavarta volna a pályáról ezt a nőt, ha egy normál tanító lenne James
helyén. De mivel, hogy James volt a pályán a közönség csak ült és izgatottan
figyelt. A bíró meg csak ennyit kérdezett.
-Hány hány
ellen?
-3-3 ellen, ha
így megfelel-mondta ez a hárpia.
-Nekem igen.
-Akkor
három-három ellen. James Almore kontra… Mi is a…
-Jennys. A
nevem Jennys Kreg.
-Akkor James
Almore ellenfele Jennys Kreg. Mehet!
-Hmm. Na
tökmag ezt nézd meg! Dragonite!- mondta gúnyosan Jennys és egy sárga sárkány
bújt ki a labdából- Ezt a Dragonite-ot Dragonair kora óta
edzem. Egy tenger közelében találtam. Nincs semmi esélyed.
-Majd
meglátjuk. Menj Sceptile! Fejcsapást!
Sceptile feje
már csak fél méterre volt Dragonitetól mire az már
-Repülj rá!
Dragonite a
magasból fél másodperc alatt eltalálta Sceptilet, aki a hatalmas Pokémontól
összeesett és elájult.
-Ah, ez… Ez
nem lehet. Még védekezni sem tudott. Menj Vigoroth! Hasíts bele!
Vigoroth gyors
Pokémon létére nem találta el Dragonite-ot. Dragonite ismét a levegőben volt.
-Hipersugár! -
mondta Jennys. Dragonite a levegőből egy hatalmas Hipersugár mért Vigorothra.
-Vigoroth vissza!
–magában- Ha megjönne Eleonora néni akkor talán Dragonairrel. De hol marad már?
A stadionba
belépett az az alak, aki múltkor megnézte Dragonairt és nála volt Dragonair
labdája.
-Mi van öcsi?
A bajnoknál van a legerősebb Pokémonod. Mit szólsz?
James ijedten
nézett hátra és meglátta a magas barna hajú mélykék szemű gonoszan vigyorgó
bajnokot.
-Hol van
Eleonora néni?
-Kint és nem
lesz semmi baja, ha legyőzöl. Jól van, innen átveszem.
-De
hát…-nézett álmélkodva James elfelejtve félelmét (azért még a szíve mindig úgy
zakatolt, hogy majd szétrobbant).
-Elhitted azt
a kis mesét öcsi? Jennysnek megtanítottam, hogy kell kezelni Dragonite-ot így
elég erős lett. De most, hogy átveszem sokkal, jobban tudom majd irányítani. És
mivel nincs nálad a Dragonaired, nem győz…
Ekkor
megjelent Thomas és tarkón ütötte a bajnokot, aki letérdelt és megszédült.
Ekkor kikapta a kezéből Thomas a labdát és Jamesnek odadobta. A bajnok felkelt
és odament Jennys mellé. A bajnok azt akarta, hogy James összezavarodjon és
sikerült is neki.
-James csak
egyet mondok. Felejts el mindent, ami egész életedben történt veled. Tiszta
fejjel fojtasd.
-Rendben.
Akkor támadj Dragonair!
A falabdából
amint előbújt a hatalmas sárkány a fénye nem múlt el. Egyre alakult és alakult mire
felvett egy öt méteres alakot. (Megjegyzés: Tudom, hogy ez kisebb, mint az
előző alakja de nem is maradt olyan vékony, mint Dragonair. És izmosabb is
lett.)
-Dragonite?!
Dragonite
hátrafordult és bólintott.
-Jól van!
Haragkitörést Dragonite! - mondta James.
Dragonite
perzselő tüzével össze-vissza célozgatott és nem is
egyszer eltalálta az ellenfelet.
-Térj ki
Dragonite! Nem lehet, hogy egy kis vakarcs megverjen! - mondta izgatottan a
bajnok.
Dragonite a
földre hullott.
-Ez nem lehet!
De még maradt két Pokémonom. Add Jennys- Jennys elpirult-
Na mi van? Adj egy Pokémont!
Jennys odaadta
az öt Pokélabdát Arthurnak.
-Jól van öcsi
ez neked magas lesz! Menj Fearow! - mondta a bajnok magabiztosan.
-Becsapódást!
- Dragonite a farkával lecsapta Fearowot a földre, mintha csak egy szúnyog lett
volna. Még Fearow felkellt de aztán összeesett.
-Vakarcs ez az
utolsó órád! Menj Rhywor! Jégsugár!
A nagy Rhydon
támadása eltalálta Dragonite farkát ami meg is
fagyott. Dragoniteot lehúzta a földre a nagy jégdarab.
-Haragkitörés!-
mondta James azt remélve, hogy minél erősebb Dragonite haragja annál erősebb a
haragkitörés. Dragonite az egész stadiont betöltötte tűzzel, már a közönség is
majdnem megperzselődött, mikor James meglátta, hogy Rhydon összeesett
leállította Dragonite-ot.
-A mérkőzés és
egyben a bajnokság győztese James Almore!
-Dragonite
köszönöm. Vissza!- mondta James ünnepelve.
A közönség
ledöbbent. Befutott Eleonora néni és együtt ünnepelt Thomasszal.
-Neeeem! Nem
veszíthettem! Ezért még megfizetsz! Nem fogod túlélni a következő teliholdat!
James fél
füllel még hallotta ezeket a szavakat, de nem
érdekelte ugyanis ünnepelt és arra gondolt, hogy nemsokára a családjával lehet.
És Sylviával…
A FOLYTATÁS…
Igen, lesz
folytatás. Az Almore II-ben kiderül mit követett el James családja és még az is
kié a másik gömb és még sok más! Itt egy kis előzetes, hogy kíváncsi légy:
Két hét múlva
James ismét a Száműzöttek szigetén volt, amit elneveztek a Bajnok-szigetnek. Thomastól
elbúcsúzott, aki még mindig a száműzöttekkel volt elfoglalva. Épp kiment a
szabadba gyakorolni mikor a Titkok-erdejéből, ami James háta mögött volt
kirepült egy Fearrow aki felkapta Jamest a kezénél. James próbált a labdájáért
nyúlni de nem sikerült neki. Ekkor eszébe jutott, hogy aznap lesz telihold és
ezután a volt bajnok szavai:
„Ezért még
megfizetsz! Nem fogod túlélni a következő teliholdat!”